Akik nem ismernek minket közelebbről, nem tudhatják, hogy a többnyire mosolygós, „közösségi megjelenésünk” felszíne mögött komoly belső viszályok dúlnak és legtöbbször azt érezzük, hogy sehova sem passzolunk igazán… Bár nem éppen filozofikus megközelítésben, sokkal inkább szemrehányással kérdezzük önmagunktól: mégis ki vagyok én?!

Ezzel a kérdéssel tele van az ezoterikus irodalom és mindenki segíteni akar megfejteni a lelkünket… ám minél többször olvasunk a lehetséges megoldásokról, annál idegesítőbb, hogy még mindig nem jöttünk rá „mi a baj velünk”.

A kérdés így hangzik helyesen: „mi történt veled?”

Mert valami történt, csak lehet, hogy már nem emlékszel rá mikor és miért döntöttél úgy, hogy inkább visszahúzódsz a bántások elől és a téged becsmérlő kritikus szemek kereszttüzéből.

El tudod azt képzelni, hogy ha benned megvan ez a belső viszály, a többiek is a tiédhez hasonló belső háborút vívnak a mosoly álarca mögött? És azt, hogy talán csak tehetetlenségükben tesznek vagy mondanak olyasmit, amit később megbánnak?

Lehet, hogy a többiek nem is voltak tudatában annak, hogy micsoda nagy butaságot csinálnak és megbánthatnak vele téged – egy egész életre! Lehet, hogy gyerekek voltak akkoriban, mint te és csak az őket körülvevő felnőtteket/nagyobbakat utánozták. Még az is megeshet, hogy őket is nagyon megbántották, (és stresszoldás híján) a felgyülemlett sérelmeket és dühöt valaki máson kellett levezetniük. És az a másik – éppen te voltál.

Ez persze még nem menti fel őket a tetteik alól, de ha felnőttél és túlélted, ráadásul ezeket a sorokat olvasod, kérlek, mérlegelj néhány gondolatot az alábbiak közül.

Ha emlékszel, mi történt veled, válaszold meg magadnak az alábbi kérdéseket

  • Körülbelül hány éves voltál, amikor ez az esemény történt veled?
  • Hány év körüli volt az a személy, aki megbántott? Ha most felnőttként visszagondolsz arra a személyre (aki az illető akkor volt), mit gondolsz, milyen lelki állapotban lehetett akkor? Vajon miért tette, amit tett? Vajon tényleg szándékosan bántott vagy tehetetlenségében?
  • El tudod-e azt fogadni, hogy az X éves kori önmagadnál ma már bölcsebb, tapasztaltabb és bátrabb vagy? Akarod-e az akkori, megszeppent/dühös önmagad által meghatározott (a jelenlegi gondolkodásmódodnál „éretlenebb”) elgondolások alapján leélni életed hátralévő részét?

Egy kis kitérő – a „kedvenc” gyerekkori traumám

Ez a téma az előbbi kérdések közül az utolsókhoz kapcsolódik és azért hívom a kedvencemnek, mert bármennyi belső munka után hajlamos voltam visszatérni hozzá, mintha valami menedékre húzódnék vissza… mintha az életem múlna rajta, hogy megtarthassam és babusgassam azt a fájdalmat! És végülis valóban az életem múlott azokon a „törvényeken”, amiket alig 7 évesen hoztam saját magam számára és nagyjából 3 évtizeden keresztül sikeresen uralták az életemet.

Igen, jól láttad, egy hétéves gyerek elgondolásai szerint éltem az életemet. Egyetlen megrázkódtatás elég volt hozzá, hogy a gyerekkori bölcs énem végletesen kisarkítva eldöntse, hogy a világ az ilyen, az emberek meg ilyenek… és hogyan kell nekem ahhoz viselkednem, hogy elfogadható legyek a többiek számára.

Ezt az esetet még sok hasonló követte, amik újra és újra alátámasztották a vélekedésemet az életről, így tudtak az igaznak hitt elgondolásaim tartósan velem maradni és elnyomni azt, aki valójában vagyok/lehetnék.

Elég komoly általánosítás volt ebben a gondolkodásban, mert nekem ők akkor minden embert képviseltek. Erre csak később jöttem rá, amikor kliensek történeteit hallgattam, hogy a „mindenki” az max. 10 ember! Biztos tudod, miről beszélek – amikor azt mondjuk, hogy „engem mindenki utál”, akkor igazából meg tudjuk adni a konkrét névsort… és alig lesznek a listán páran…

A gyerekkori meggyőződéseink velünk együtt nőnek fel

A részletekbe sajnos nem mehetek bele, mert ahogy fentebb említettem, más személyeket is érint, de nagy vonalakban a történetem lényege az, hogy 7 éves koromban nálam nagyobb gyerekek hatására eldöntöttem, hogy „sikeresnek lenni veszélyes”.

Ezeket a további káros meggyőződéseket mint megdönthetetlen igazságokat iktattam be az életembe:

  • „mostantól sokkal jobban kell teljesítenem, hogy szerethető legyek”
  • „jobb, ha meghúzom magam, jobb, ha mások inkább nem is tudják, milyen ügyes vagyok, addig legalább biztonságban vagyok”
  • „ha egyszer az életben megkaphatnám azoknak az elismerését, akik ilyen csúnyán elbántak velem, biztos, hogy minden jóra fordulna és végre boldog lehetnék”

Ezzel el is indult a megfelelési kényszer – a mindenkinek való megfelelés érdekében!

Ezért aztán, hogy ne bosszantsam azokat, akinek a kiemelkedő teljesítmény szúrja a szemét, éppen csak annyit teljesítettem, amennyit muszáj volt és titokban tartottam, hogy valamiben ügyes voltam, mert akkor nem kellett miatta szégyenkeznem.

Ma már nagyon egészségtelennek tartom azt a meglátásomat, hogy a siker és a tehetség miatt szégyenkezni kelljen, mert tudom, hogy lehet másképp is élni és gondolkodni, és ebben szeretnék neked is segíteni!

Mikortól is számítunk lelkileg “felnőttnek”?

Egyáltalán nem biztos, hogy amint betöltjük a 18. életévünket, lelkileg is felnőtté válunk. Ez mindenkinél máskor történik meg, van akinél egész korán, ez persze mindig számtalan tényezőtől függ.

Stresszoldás szakértőként azt állapítottam meg, hogy aki sok-sok traumával lép be a felnőttkorba, annál előfordulhat, hogy valamivel tovább tart azokat meggyógyítani magában. A világ sajnos nem igazán toleráns a sérült lelkünkkel szemben, mert attól még keményen meg kell felelnünk minden fronton… de azért mi, saját magunkkal lehetünk gyengédebbek, ugye?!

Ma már kéznél vannak azok a módszerek, amikkel enyhíteni tudunk a stresszen, a minket ért negatív hatásokon, válogathatunk a különböző módszerek közül. De ez nem jelenti azt, hogy ideges kapkodásba kell kezdened és sürgetned magad, hogy neked már rég túl kellene lenned ezen meg azon. A saját tempódban haladj, az a legjobb neked.

Miért is kellene nekünk is úgy bánni magunkkal, mint ahogy velünk bántak mások akkoriban? Azok az idők már elmúltak és mi még azt is túléltük; minden okunk megvan rá, hogy örüljünk magunknak. Add meg az engedélyt magadnak arra, hogy mostantól kedvesebb és megértőbb legyél saját magaddal szemben! Nagyon megérdemled és a jövőbeni önmagad végtelenül hálás lesz neked azért, ha ezt a belső munkát mielőbb elkezded.

További segítő gondolatok és kérdések

Nekem sokat segített, amikor néhányszor eszembe jutott az a bizonyos esemény és hangosan kimondva emlékeztettem magam, hogy „én MOST ennyi éves vagyok, itt és itt élek (ez a pontos címem), ez a munkám”. Ez az egy mondat olyan erővel húzott vissza a múltból a jelenbe, hogy képes voltam további kérdéseket is feltenni magamnak. Ezt te is megteheted úgy, hogy magadra formálod a kérdéseket:

  • Valóban egy 7 éves gyerek téves meggyőződései alapján akarom élni az életemet?
  • Mi van akkor, ha azok az elgondolások már nem hasznosak a számomra? Hogyan tudnám őket megváltoztatni?
  • Mi az előnye számomra, hogy még felnőttként is visszahúzódom, nem merem megmutatni a világnak azt, amit tudok?
  • Mi lenne a hátránya annak, ha sikeres lennék?
  • Hogyan változna az életem, ha végre azt csinálhatnám, amire mindig is vágytam, csak eddig nem mertem meglépni?

KIHAGYHATATLAN:

Önmagad szeretetével kezdődik az az élet, amit élni szeretnél!

Bármilyen traumán kezdesz el önállóan vagy akár tanácsadó/terapeuta segítségével dolgozni, meg fogsz érkezni ide: saját magad szeretetével kezdd az egészet! Olyan egyszerűen hangzik, igaz?

Ezt a lépést nem lehet megspórolni. Néha a legnehezebb gyakorlatnak tűnhet, de csak azért, mert megszoktuk, hogy másképpen élünk, gondolkodunk. Át tudjuk nevelni az elménket egy pozitívabb gondolkodásra, de ehhez valamennyi stresszt el kell, hogy engedjünk – ehhez is kapsz segítséget a gyakorlatban!

Néhány gondolat útravalónak

Amikor először megérzed majd a változást, hogy egy kicsivel már jobban szereted magad, az nagyon fog tetszeni neked. Az önszeretetet erősítő gyakorlatok felébresztik az önbizalmunkat, a mások iránti megértést és elfogadást.

Csak ezt az egy gyakorlatot végezni is varázslatos lenne, de amikor elkezded magad szeretni, hirtelen sok-sok érdekes élményben lehet részed, mert ha önmagadat szereted, az életet is szereted!