fbpx

Vannak olyan helyzetek, valószínűleg mindannyiunk életében, amikor bármilyen pozitív is az életszemléletünk és a hozzáállásunk, mégsem tudjuk meglátni azt, hogy ami történik velük, az hogyan tudja a javunkat szolgálni.

Gondolhatjuk azt, hogy minden rajtunk kívül történik és hogy el kell fogadjuk azt, ami van. Gondolhatjuk azt, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket mi irányítunk és valószínűleg vannak dolgok, amikről azt gondoljuk, hogy teljes kontrollunk van felettük. Leginkább persze ezeknek annyiféle variációja, amennyi ember csak él a Földön.

Mi lenne, ha azt gondolnánk mindenről, hogy a mi javunkat szolgálja?

Mi lenne, ha minden dologban, még az elsőre „rossznak” tűnőben is meg tudnánk látni a fejlődési lehetőséget? Szerintem ez különösen fontos a velünk gyakran ismétlődő „rossz” dolgokkal kapcsolatban. Mi lenne, ha többé már nem tekintenénk semmire sem „rosszként”? Ha elhisszük, hogy az élet jó, akkor tudunk a nehézségeinkre is lehetőségként tekinteni.

Sajnos sokunknak már az is probléma, hogy elhiggyük, hogy az élet jó és biztonságos. Talán mi vagyunk az univerzum egyetlen teremtményei, akik nem igazán tudják otthon érezni magukat a világban. Véleményem szerint azonban ezen lehet változtatni. Vissza lehet találni a biztonságérzethez, csak egy kis gyakorlás és türelem kell hozzá.

Szubjektív nézőpont rugalmasan

A rugalmasság is részben vagy talán, ha a nagyobb képet nézzük, akkor azon múlik, hogy mennyire tudjuk meglátni a kihívásainkban a lehetőségek. Gondolom az senki számára nem túlságosan meglepő, hogy csak egyéni érzékelés létezik. Ami engem felzaklat, az mást lehet, hogy teljesen hidegen hagy. Ami pedig másnak problémát jelent, az lehet, hogy nekem egyáltalán nem fog. Mindannyian mások vagyunk és mindannyian szubjektívan élünk meg az életben MINDENT. Azonban ezt a szubjektív megélést lehet formálni, ezen lehet dolgozni és ez persze egy sor pozitív változást tud eredményezni az életünkben.

Minél előbb sikerül tudatosítanunk azt, hogy az életben minden értünk van, hogy minden a fejlődésünket szolgálja – és sokszor szinte fejlődésre KÉNYSZERÍT bennünket – annál kevesebbszer fogjuk megélni azt, hogy rá vagyunk kényszerítve a változásra. Ez majdnem olyan, mintha elébe mennénk a dolgoknak és elfogadnánk azt, hogy az életünk a folyamatos belső fejlődésről szól. 

Amire figyelünk, az tényleg hangsúlyosabb lesz

Az ember evolúciójából adódóan a problémát keresi és szüntelen megoldani akarja azt. Sokunk, ha nincs is valódi problémánk, csinálunk magunknak. Sokkal könnyebben meglátjuk a rosszat, mint a jót és sokkal könnyebben fókuszunk középpontjába kerülnek a nehézségek, mint azok a dolgok, amikért hálásak lehetnénk. Gondoljunk csak bele, valószínű, hogy mindannyiunk feje felett tető van a szobában meleg. Este a zuhanyzásnál van meleg vizünk, van mit ennünk és innunk, biztosan vannak olyan emberek, akik szeretnek minket és vannak olyan emberek is, akiket mi szeretünk. Ezeket a dolgokat mind magától értetődőnek vesszük, azonban ha jobban belegondolunk, akár hálásak is lehetnénk értük. Tehát itt megint csak a fókuszunkon van a hangsúly.

Most azonban térjünk vissza a „PROBLÉMÁRA”: arra, hogy nekünk valamivel problémánk van. Benne vagyunk egy nehéz élethelyzetben, amiben azt érezzük, hogy ez nem jó nekünk és nincs megoldásunk rá az adott pillanatban. Mit lehet ilyen helyzetben csinálni?

Ötletek a „nyomozáshoz”

Először is talán fontos kiderítünk, ha még nem tettük meg, hogy mi a problémánk valójában. Aztán elkezdhetünk kérdéseket feltenni magunknak. Miért történt ez velem? Minek a következménye ez? Mit tanulhatok meg ebből a helyzetből? Mi az, amit még nem tanultam meg ebből a helyzetből? Hogyan segítheti ez a helyzet a fejlődésemet? Miért jó, hogy ez történik velem? Nyilván nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre, de ha mégis megpróbáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy mégis van valamiféle válaszunk rájuk.

Aztán megpróbálhatunk összefüggéseket keresni az események között. Megpróbálhatunk visszagondolni arra, hogy történt-e velünk már hasonló a múltunk során és ha igen, akkor mikor. Esetleg elgondolkozhatunk azon is, hogy akkor, abban a helyzetben mi jelentette a megoldást. Egy ilyen szituációban erőt adhat nekünk az, ha tudatosítjuk magunkban, hogy már jártunk hasonló cipőben és azt is sikerült megoldanunk, így biztosan erre is találunk majd megoldást. A probléma megértése talán a nulladik lépés, a valódi megoldás csak ez után tud érvényesülni.

Az előzőekben leírtak a rövid távú „kezelési tervet” jelenthetik egy ilyen helyzetben, a mélyebb változást az fogja eredményezni, ha elkezdjük megérezni azt, hogy az életben tényleg minden a mi javunkat szolgálja és hogy minden értünk történik. Minden a fejlődésre ösztönöz minket. Ha ezeket a gondolatokat és érzéseket elkezdjük napi szinten megélni – amihez lehet, hogy eleinte sűrűn emlékeztetnünk kell majd magunkat erre – akkor lehet, hogy egy szép napon majd azt vesszük észre, hogy átalakult a hozzáállásunk és megszűntek a problémáink létezni, legalábbis az addigi formájukban…

Néhány gondolat útravalónak

Történjen velünk bármi is, mindig eldönthetjük, hogy mit fogunk kezdeni az adott helyzettel. A hozzáállásunk egy idő után hatással lesz arra is, hogy mit fogunk érezni akkor, amikor egy „probléma” felüti a fejét az életünkben. A hozzáállásunk egy idő után a szokásunkká válik, ami új értelmezést tud adni a dolgoknak és más szemmel tudunk tekinteni rájuk. Problémák helyett lehetőségeket, megoldhatatlanság helyett megoldásokat látunk majd! 

Írta: Gangel Ferenc