Van, hogy csak annyit tudunk megállapítani, hogy nem érezzük jól magunkat. Még az is rendben van, ha egyáltalán nincsenek rá konkrét szavaink; attól még az érzés ott van, hogy valami nincs rendben.
Miért baj, ha stresszelünk?
A stressz önvádhoz, önbüntetéshez és alacsony önértékeléshez vezet, megfelelési- és bizonyítási kényszert indít el és tart fenn. Hatására folyamatosan kételkedünk magunkban és másokban.
Elszívja az életenergiánkat, akadályozza létfontosságú szerveink egészséges működését, összezavarja az emésztést, a kiválasztást, rontja a látást, alvászavart, hajhullást, izomgörcsöket, koncentrációs zavarokat okoz, legyengíti az immunrendszert, és még hosszú a sor…
Gondoltad volna, hogy nem mindenki „stresszes”?
Érdekes, hogy milyen találékonyan tudjuk körülírni ugyanazt. Vajon azért csináljuk, hogy enyhítsük a mögötte álló indulatokat, vagy csak a családunk és közvetlen környezetünk szóhasználatból erednek ezek a kifejezések?
Variációk egy témára?
Én egészen addig legfeljebb „játszottam az eszemet” vagy „idegbeteg” voltam, de nem stresszes; és azóta találkoztam már „idiótával”, „bolonddal”, „ideggyengével”, „hülyegyerekkel”, „őrültspanyollal”, „dilihoppossal” és olyannal, akinek „kihagy az agya”.
Fontos tudatosítani magunkban: attól még, hogy másképp hívjuk, a testi-lelki tünetek ugyanazok. Ezekkel a tünetekkel a saját érdekünkben kezdenünk kell valamit, és itt jön képbe a stresszoldás!
Ha most eszedbe jutott az a szó, ahogy te nevezed nevén a stresszt, érdemes lenne azt használnod a cikk végén található gyakorlatban is.
A stresszoldás nem ciki, hanem egy tudatos döntés a jóllétünk mellett!
A másik oldalról nézve pedig azt is érdemes figyelembe venni, hogy a felnőttek akár tudatosan, akár tudattalanul teszik ezt a korlátozást a gyerekkel szemben – az életre készítik fel ezzel. Ahol lássuk be, (földrajzi és kulturális környezetünktől is függő) írott és íratlan szabályokhoz kell igazodnunk; viselkednünk, kontrollálnunk kell az indulatainkat, érzelmeinket, hiszen ez a boldogulásunk, és sajnos a szerethetőségünk záloga is.
Később sokan nehezményezik ezt a korai megszorítást, hiszen kénytelenek felnőttként újratanulni az önkifejezést. Valóban sok gyakorlást igényel, mire a belső feszültségünknek és kellemetlen érzéseinknek egy kifinomultabb formában is érvényt tudunk szerezni, és higgadtan, pontosan tudjuk elmondani, amit szeretnénk. Addig viszont előfordulhat, hogy kéretlenül, rosszul időzítve vagy egy kínos, magyarázkodást és bocsánatkérést igénylő formában zúdítjuk másokra az indulatainkat (és ez is a tanulásunk része).
Szerencsések vagyunk, mert számos öngyógyító technika és önsegítő módszer áll a rendelkezésünkre, amivel a gyerekkori és felnőttként átélt traumáink és elfojtásaink is feloldhatóak attól függetlenül, hogy ki vagy mi okozta őket. Ennek az öngyógyulási folyamatnak az üteme és gyorsasága nem attól függ, hogy milyen régóta van meg egy adott probléma, hanem hogy az mennyire összetett és szerteágazó.
A stresszoldás nem arról szól, hogy bárkit is hibáztassunk a múltunk és/vagy jelenünk szereplői közül; ehelyett arra koncentrálunk, hogy jobban megértsük, miért is vagyunk olyanok, amilyenek, és amin lehet és szeretnénk, azon a saját döntésünkből változtassunk.
A stresszoldó technikák gyakorlása révén rugalmasabban reagálhatunk a kihívásainkra, lelkesebbé és kreatívabbá válhatunk. Megtanulunk nemet mondani, ez bátorságot és tartást ad nekünk, ennek hatására a többiek önkéntelenül is tiszteletben tartják a határainkat.
Minél több stresszt engedsz el, annál jobb lesz neked!
Könnyű belekerülni abba a csapdába, hogy valaki más kedvéért teszünk meg lépéseket, mert szeretnék megfelelni a velünk szemben támasztott elvárásainak. Ugyanígy azt is nagyon könnyű elvárni, hogy mások változzanak meg a mi kedvünkért; az pont ennyire veszett ügy.
Tudatosítsd magadban, amilyen gyakran csak tudod, hogy a stresszoldás és ez az egész változási folyamat, amibe belekezdtél, mind miattad van! Csakis magadért tegyél lépéseket, magadért gyakorolj, és ezt a kiváltságot hagyd meg a többieknek is!
A stresszoldó eszköztárad egyik eleme lehet az EFT
Néhány gondolat útravalónak
A stresszoldó technikák gyakorlása révén rugalmasabban reagálhatunk a kihívásainkra, lelkesebbé és kreatívabbá válhatunk. Megtanulunk nemet mondani, ez bátorságot és tartást ad nekünk, ennek hatására a határainkat önkéntelenül is tiszteletben tartják a többiek. Segíthet ebben a cikk végén található EFT-s kopogtatási gyakorlat is!
Tudatosítsd magadban, amilyen gyakran csak tudod, hogy a stresszoldás és ez az egész változási folyamat, amit elkezdtél, mind miattad van. Csakis magadért tegyél lépéseket, és ezt a kiváltságot hagyd meg a többieknek is.
Kéred a folytatást? Az új bejegyzéseket és a letölthető gyakorlatainkat mindig a feliratkozóinknak küldjük ki először!