Oldal kiválasztása

2019 második felében egy különös kihívás elé állítottam magam, hogy kiolvassak 22 könyvet augusztus 22. és december 22. között. Valahol az Instagramon láttam egy “book challenge” néven futó kihívást, amiben 90 nap alatt 30 könyvet olvasnak el a résztvevők. Amikor rátaláltam, sajnos már az utolsó héten jártak…

Egy ideig keresgéltem és reménykedtem, hátha találok valami hasonlót. Én is játszani akartam, én is versenyezni akartam, én is nyerni akartam… 🙂 Miután semmit sem találtam, elindítottam a saját kihívásomat. Magamnak tűztem ki a célt, de megosztottam az oldalamon, hogy szívesen veszem, ha valaki csatlakozik. Örültem volna, ha még valaki belevág velem együtt, mert az egy olyan jófajta kényszerítő erő lett volna, hogy egész biztos kitartsak a legvégéig. Végülis négy teljes hónapról volt szó… Elvileg nem kivitelezhetetlen, gyakorlatilag viszont még soha nem olvastam ennyit ilyen rövid idő alatt. Főleg nem munka mellett.

Magamért olvasok vagy a mutatvány kedvéért?

Na, igen… eleinte lelkesen írtam a kis ajánlóimat, miért érdemes ezt vagy azt másoknak is elolvasniuk. Egy ideig szórakoztatott, hogy megoszthatom a gondolataimat az olvasottakról, a sikerélményemről. Élveztem, hogy irtózatos tempóban falom a könyveket és büszke voltam magamra, hogy tartom az iramot, meglesz a cél.

Aztán végülis felhagytam a megosztásokkal. Az élet közbejött, ahogy szokott (na és még a kiégés is) és csak néhány hetente éreztem szükségét annak, hogy hírt adjak arról, hogyan is áll ez a kiruccanásom a könyvek világában. Olyankor mindig egy nagy halom címet írtam össze (mert hihetetlen módon még a megpróbáltatások sem tudták elvenni a kedvemet az olvasástól). Ez inkább egy lista volt különösebb vélemény nélkül, mert az olvasmányaimról való posztolásnál jobban érdekelt, hogy olvashassak.

Mivel rajtam kívül senki más nem vett részt a kihívásban, az nem igazán jutott eszembe, hogy másokat is több olvasásra ösztönözhet ez a lendület, amivel haladok. Később több ismerősöm visszajelzett, hogy nagyon jó volt látni, miket olvasok, így ők is tudtak válogatni az általuk még nem ismert címek közül. Sőt, volt aki külön rákérdezett konkrét címekre, melyiket miért ajánlom. Ez is az újdonság erejével hatott.

Ha ma meghalnál, mit bánnál, hogy nem tetted meg?

Ez volt az a kérdés, ami valamikor 2019-ben elkezdett foglalkoztatni. Egyelőre egyetlen válaszom van rá, hogy NEM OLVASTAM ELEGET!

Szörnyű volt rádöbbenni, de még rosszabb volt azzal szembesülni, hogy nincs rá megoldásom. Sehogy sem láttam akkor még, hogy honnan szerezhetnék időt az olvasásra. Nem is igazán érdekelt semmi olvasnivaló és az egy év alatt elolvasott könyveim átlaga nagyjából megmaradt 10 alatt. Jóval 10 alatt. Volt olyan év, hogy egyetlen könyvet sem olvastam ki. Elkezdtem egy jópárat, de nagyon hamar abbahagytam. Nagyon kíváncsi voltam rá eleinte, aztán végül cseppet sem kötött le, vagy nem jutott rá időm. Mindig megvolt a kifogásom rá, hogy ne olvassak.

Közben viszont egyszerre örültem és (a felismerésem óta) nyomasztott is, hogy a könyvek folyamatosan érkeznek. Egy teljes könyvespolcot megtöltöttem. Angol nyelvűekkel, amiket itt, Kanadában vettem, és magyarokkal, amiket otthonról hoztam, vagy a barátnőim postázták ki nekem. A kedvenc könyveim. Több mint 100 db, aminek örülhetek ha a 10%-át olvastam… Ellenben “gyűjtőnek” (vagy inkább gyűjtögetőnek) számítottam, hiszen egyre csak újabb köteteket vettem, mellettük pedig még a digitális könyvtáram is szinte hónapról hónapra gyarapodott…

Ez a felismerés nagyjából egy időbe esett azzal, hogy a neten rátaláltam arra a fent említett könyves kihívásra… Elgondolkodtam, hogy vajon tényleg úgy fogok meghalni, hogy nem olvastam eleget?! Megrémített az is, hogy ha nem kezdem el azonnal és rohamtempóban, akkor azt a halálos ágyamon (ahova még nem készülök) nagyon fogom bánni…

Ebből pedig az lett, hogy augusztustól decemberig 33 könyvet olvastam ki, 2019-ben pedig összesen 41-et. Sokszorosan megdőlt az egyéni csúcs.

 

Új szokás született…

Van olyan hét, hogy 3 könyvet sikerül befejeznem. Ugyanis most már mindig három könyvet olvasok egymással párhuzamosan és mindjárt leírom, melyikkel hogyan haladok.

  1. regény >>> igazi, papíralapú könyv, imádom… 😀
  2. regény >>> e-book (digitális, ezeket az ipad-en olvasom)
  3. személyiségfejlesztő, non-fiction könyv >>> papír vagy e-book + audiokönyv

A papír alapú regényt napközben olvasom, azokban a szünetekben, amiket két munkával töltött órám közé illesztek be. A munkával töltött idő 55 perc, a szünetek 11 percesek. Kreatív munkát végzek, kimondottan frissítően hatnak ezek a kis szünetek.

Az digitális könyvet reggeli és ebéd közben olvasom (amikor egyedül vagyok), illetve lefekvés előtt. Vagy akkor, ha hajnalban felébredek a kiskutyám mászkálására és az éjszakai/hajnali séta után nem tudok visszaaludni. (Hát, mi tagadás, a kanadai tél a -30 fok alatti hidegével eléggé ébresztően hat rám.) Mivel az ipadhez nem kell külön világítás, a kislámpa fénye nem zavarja békésen alvó szeretteimet. 

A fejlesztős könyvet korán reggel olvasom. A reggeli rutinom részévé tettem, hogy minden nap tanulok 2 órát. Ehhez korán kell kelnem (4 és 5 között) és a reggeli jóga és meditáció után tanulással folytatom a napot. Mindezt persze (az itthoni) munkakezdés előtt. Szabadúszóként szerencsére én osztom be az időmet, ezért ha korai konzultációm van egy klienssel, akkor annyi számomra kedves időtöltést teszek bele a reggelbe, amennyi belefér, a többit pedig a nap folyamán bepótolom.

A fejlesztős könyvek többnyire angol nyelvűek és szeretem úgy olvasni őket, hogy közben hallgatom a hozzá tartozó hangoskönyvet. Ez segít fókuszálnom. Előfizettem a scribd.com könyvtárára, ami bővelkedik mind digitális, mind hangoskönyvekben. A választék soha nem fogy el és soha nem is fogok a végére érni… de azért most már megteszem, ami tőlem telik. Nagyon praktikusnak találom, hogy lehet gyorsítani a felolvasás sebességét, így csupán a felfogóképességemen múlik, hogy egy-egy könyvet milyen gyorsan olvasunk el így együtt (általában 1.2x vagy 1.5x sebesség még bőven jó). Nekem ez nagyon bevált – és még az angolom is fejlődik.

További, immár bónuszként számon tartott könyvélményt pedig főzés vagy takarítás közben szerzek, amikor olyan hangoskönyvet hallgatok, ami leköti a figyelmemet, mint pl. egy életrajzi mű vagy valamilyen különleges vagy vicces történet.

Sok időt elvesztegettem a korábbi nemolvasással és így próbálom bepótolni a lemaradásomat… úgy érzem, a fentiekkel egy olyan módszert találtam fel magamnak, amivel közelebb kerülhetek ahhoz a célomhoz, hogy idén megduplázom a tavaly olvasott könyvek számát.

Mit ad az, hogy ilyen sokat olvasok?

A BEFEJEZÉS ÉLMÉNYÉT – Korábban rengeteget halogattam és emiatt volt egy olyan káros meggyőződésem, hogy nem tudok befejezni semmit. A könyveket se fejeztem be soha. Most még azokat is végigolvasom (néhány nagyon ritka kivétellel), amik nem tetszenek 100%-osan. Jó érzés befejezni valamit. Önbizalmat és elégedettséget ad.

TÖRTÉNETEKET – Csodálatosan megírt zseniális történetekre találok rá “véletlenül”. Sokszor elidőzök azokon a részeken, amikben hátborzongatóan gyönyörű gondolatokat találok. Ezeket bejelölöm, újraolvasom, vagy kimásolom magamnak. Imádom azokat a fordulatokat, amiket nem tudtam előre kitalálni. 🙂

ÚJ KEDVENC ÍRÓKAT – Régi nagy kedvenceim mellé újakat találtam. Annyira örülök, hogy a nagy magyar klasszikusokat is olvasom, vagy gyerekkorom óta először – újraolvasom. Most már csodálattal és tisztelettel gondolok azokra a nagy íróinkra, akiknek a műveit az iskolás évek alatt kínlódva és türelmetlenül olvastam, csak azért, mert kötelező volt. A legtöbb, épp emiatt az “erőszak” miatt nem is tetszett. Felnőttként viszont élvezettel merültem el ezekben a történetekben is.

SOK-SOK NEVETÉST – Valahogy remek érzékkel találok rá azokra a regényekre, amikben rengeteg humoros jelenet van. Ilyenkor aztán jajj nekem, ha épp ez a digitális könyvem és éjjel egyszer csak kipukkad belőlem a röhögés a sötétben… hahaha… 😀 Ezek a viccek még hetekig velem vannak a könyv olvasása után is.

EMLÉKEKET – Észrevettem, hogy emlékként őrzöm magamban azokat a jeleneteket, amik a kedvenceimmé váltak. Ahogy megalkottam a fejemben a képeket, a szereplőket, ahogy hallottam a hangjukat, sokszor még a tájszólásukat is beleképzeltem – ott voltam velük együtt. Sokszor új jeleneteket álmodok hozzá éjszaka, egy vadiúj szereplővel: magammal.

BŐVEBB SZÓKINCSET – Olyan szavakkal is találkozom, amiket ritkán használok, vagy amiket még sosem hallottam korábban. Ez igaz akkor is, ha magyarul és ha angolul olvasok. Különös, hogy mindig észreveszem, amikor egy-egy ilyen szót egy beszélgetés során teljes természetességgel használok. Olyankor mindig megállok egy pillanatra és hallom a gondolatot a fejemben: “jé, ezt a szót még sosem ejtettem ki a számon…”

ÉLESEBB FÓKUSZT – Ezt főként a munkámban tapasztalom, hogy szinte teljesen elmúlt a fejemből az a ködös állapot, amivel korábban küzdöttem. Ezt egyrészt az olvasásnak tudom be, másrészt pedig az EFT kopogtatásnak is köszönhető. Hát igen, a stresszoldás pozitív hatása vitathatatlan.

INSPIRÁCIÓT – Főként arra, hogy én is többet írjak. Szeretek olyan történeteket írni, amik szórakoztatják az olvasókat, netán még meg is nevettetik őket. Ha pedig dalt írok, tudok az írók és a szereplők érzelmeiből is meríteni. A segítő írásaimban is hasznomra van a sok olvasás. Kipróbálom, tesztelem azokat a módszereket, amikről olvastam, hiszen ha én már megtanultam, meg tudom tanítani másoknak is. Szóval mindannyian jól járunk azzal, hogy olvasok. 😀

IDŐT – Bizony. Megnéztem egy átlagos napomat, figyeltem magam, hol folyik el az időm… honnan tudnék elcsenni pár percet olvasásra – és találtam. Gyakorlatilag órákat találtam. Ezt az időt korábban céltalan görgetésre, számomra érdektelen dolgok olvasgatásával, vagy cseteléssel töltöttem valamelyik social media oldalon, vagy csak néztem ki a fejemből. Most ezeket az értékes órákat töltöm ki a reggeli rutinommal: jógázom, kopogtatok, meditálok, olvasok és tanulok. Minden más csak ez után következhet. 🙂

TÜRELMET – Mert voltak hosszú és nehéz írások, amiket sokszor örömmel félretoltam volna, mégsem tettem. Gondolatban megfogtam az író kezét, és hagytam, hogy végigvezessen azon az úton, amit az olvasóinak kijelölt. Így van ez az életben is. Mindig is lesznek olyan helyzetek vagy események, amiket, ha lehetne, jó lenne gyorsan letudni. Átugrani azokat a részeket, amik unalmasak vagy a rossz értelemben felkavaróak és csak a kellemes, érdekes részével vagy már a sikerélménnyel foglalkozni. De odáig lépésenként vezet az út, ahogy a könyvben a sorok és a lapok egymásutánja visz a végkifejlet felé.

 

Néhány gondolat útravalónak

Tavaly év elején még én sem tudtam, hogy mennyivel gazdagabb lesz a szellemi-lelki életem azáltal, hogy olvasok. Ez a lehetőség előtted is nyitva áll. Te is bármikor becsatlakozhatsz, ha úgy érzed, szeretnél többet olvasni… Adok még egy kis plusz inspirációt a letölthető gyakorlattal! 🙂

Tisztában vagyok vele, hogy 41 könyvet kiolvasni egy évben nem nagy szám. Úgy általában nem az. Tudom, hogy nagyon sokan ennél sokkal többet olvasnak. Ez csak nekem ilyen nagy dolog és csak magamhoz mérten döntöttem rekordot. Téged is arra biztatlak, hogy te is csak saját magadhoz képest próbálj többet olvasni.

A nyereségeim listáját még bővítem, ahogy újabb értékeket ismerek fel, amikre az olvasás révén tettem szert. Te mit adnál hozzá a saját tapasztalatodból? Örömmel veszem, ha megosztod velem a hello@eftsiker.hu címen!