Oldal kiválasztása

#1 érv: Bátorság és önbizalom nélkül sokkal nehezebb megtenni a szükséges lépéseket

Tegyük fel, hogy megvan életed nagy ötlete, csak még nem kezdtél hozzá. Mostanra valószínűleg egy komplett listád is van a kifogásokról és félelmekről, amik miatt biztosra veszed, hogy nem fog megvalósulni.

Az a helyzet, hogy ha nem léptél azonnal, amikor a múzsa homlokon csókolt, kicsi rá az esély, hogy később visszatérjen az elinduláshoz szükséges indíttatásod. Ha vérbeli halogató vagy, sajnos nem fog. Ahhoz, hogy visszaszerezd pont azt a lelkesedésedet, amit akkor éreztél, amikor az ötlet eszedbe jutott, már nem bátorságra és önbizalomra van szükséged, hanem akcióra.

Amikor már tele vagyunk kifogásokkal, sokkal nehezebb akcióba lendülni. Jobb, ha nem jutsz el eddig a pontig.

Ne keseredj el, mert van itt egy fontos részlet, ami megmentheti az álmaidat!

Emlékezz csak vissza rá, hogyan érzed magad, amikor egy nagy ötlet kipattan a fejedből! Egy ilyen kreatív állapotodban soha nem aggódnál azon, „mégis honnan kellene bátorságot vagy önbizalmat szerezni mindehhez”, igaz?

Meglódul a fantáziád és elkezdődik az időutazás; lelki szemeid előtt lepereg egy lehengerlően vonzó képsor, hogy mennyire jó lesz neked (és a világnak), amikor az ötleted megvalósul!! Lelkes vagy és duzzad benned a tettvágy!

Ez az a pillanat és lelkiállapot, ami a legeslegideálisabb ahhoz, hogy a megvalósításhoz hozzákezdj!

Néhány tipp az induláshoz:
  • írj le mindent, ami eszedbe jut – valószínűleg az áhított végcél fog először körvonalazódni, ami nagyon jó, mert ez mutatja meg, hova tartasz
  • naponta (akár többször is) bővítsd ezt a jegyzetedet – az a legfontosabb, hogy MINDEN NAP foglalkozz az ötleteddel
  • vedd komolyan, amit kitaláltál, legyél büszke rá
  • játszd le minél többször a fejedben azokat a képeket, amiket az ötlet megjelenésekor láttál magad előtt – ez megerősíti a hitedet, életszerűvé és megvalósíthatóvá teszi az egész projektet
  • ha valakivel szívesen megosztanád, amit kitaláltál, időzítsd akkorra ezt az alkalmat, amikor a másik fél is nyitott és befogadó
  • a nagy egészet bontsd részfeladatokra (elérendő mérföldkövekre) és egyszerű lépésekre (egy elefántot is csak falatonként tudnál elfogyasztani…)
  • találd ki, mivel kell kezdeni és vidd végig CSAK az első lépést – mire megvagy vele, a következő automatikusan fel fogja fedni magát
  • legyél rugalmas a folyamat alatt – ez a te ötleted, bármikor finomíthatod vagy akár teljesen el is vetheted azt, amit korábban elhatároztál
  • maradj mozgásban, tartsd fenn a lendületedet
  • ne felejtsd el, te vagy a főnök, a projektvezető – irányítsd az eseményeket kedved szerint

Ha szükséged van segítségre, hogyan építsd be az ötleteddel való mindennapos foglalkozást mint új szokást az életedbe, ebben a cikkemben található gyakorlatot hasznosnak fogod találni: Az unalmas rutin és az idegesítő szokások

 

#2 érv: A magukra hagyott ötleteinknek lejár a “szavatossági ideje”

Amikor erre rájöttem, végre megértettem, miért van az, hogy eszembe jut a világ legjobb ötlete, készülök rá, hogy „majd” „valamikor” „egyszer csak” elkezdek vele foglalkozni, erre pár évvel később egy az egyben megjelenik valahol az interneten vagy belebotlok az utcán; megcsinálta valaki más!

Akarod tudni, hogyan valósítják meg mások a mi álmainkat és még csak nem is tudnak róla, hogy tőlünk „lopták”, mert senkinek sem (vagy csak néhány megbízható embernek) beszéltünk róla?

Biztos hallottál már a „rendeld meg az Univerzumtól” ötletről, amikor az emberek a Vonzás törvényét próbálják a saját szolgálatukba állítani, hogy elérjék céljaikat. Az a helyzet, hogy ez fordítva is megtörténik…

Az Univerzum is rendel tőlünk, hogy megvalósuljanak az ötletei. (Most csak a példa egyszerűsítése kedvéért Univerzumnak vagy megrendelőnek fogom nevezni, hogy megszemélyesíthessem azt a „valamit”, ahonnan azok a bizonyos „légből kapott”, ihletett gondolataink jönnek.)

Van tehát az Univerzum, aki kitalál egy szuper jó ötletet, amihez keresi azt a tehetséges kivitelezőt (egy embert), aki segít neki és határidőre leszállítja a végterméket. Minden lehetőséget számba véve RÁD ESIK A VÁLASZTÁSA!!! Te vagy az ideális jelölt, aki mindenféle szempontból tökéletes erre a feladatra. És abban a szent pillanatban, amikor rád talált, az Univerzum arca felragyog, homlokon csókol és HOPP, már ott is van a fejedben AZ ÖTLET! 🙂

Te, mint kivitelező, igent és nemet is mondhatsz a felkérésre, szabadon eldöntheted, mit választasz. Ha igent mondasz a megkeresésre, fogalmazzunk úgy, hogy „leszerződtetek” és indulhat is a munka.

A maximálisan sikeres kivitelezés érdekében minden segítséget megkapsz a kedves megrendelőtől, hiszen folyamatosan további sugallatokkal segíti a munkádat, igazgatja a részleteket, hogyan is szeretné pontosan, hogy megvalósuljon, amit kitalált. (Épp olyan, mint amikor rendelünk pl. egy konyhabútort és ellátjuk a kivitelező céget mindenféle részletekbe menő tanácsokkal, hogy mit hogyan szeretnénk, hány fiókot ide, milyen kilincset oda, stb.)

Ez egy fantasztikus folyamat, amit nagyon élveznél, ha hajlandó lennél abbahagyni a halogatást és megfogadnád az #1 érvnél felsoroltakat.

Azonban gyakran megesik az is, hogy a kivitelező felsül és valami oknál fogva még csak bele sem kezd a megvalósításba. A megrendelő ekkor még nagyon türelmes és időről időre figyelmezteti a kivitelezőt, hogy „hékás, tudod, rendeltem tőled valamit… azt ígérted, hogy segítesz”…

Sajnos igen ritkán reagálnak már ezekre a hívásokra a kivitelezők, az idő meg csak telik, múlik és a megrendelő kénytelen másik kivitelezőt keresni az ötletéhez. A következő legalkalmasabb jelöltet, akinek már lehet, hogy annyival kevesebb ideje lesz a megvalósításra, mint amennyit te elhalogattál.

Mivel az Univerzum az egész emberiség számára igyekszik jobbá tenni az életet, addig megy a megfelelő személy után, amíg meg nem találja.

Szóval ha mostantól bármikor meglátod az ötletedet valaki másnál, tudd, hogy te voltál az előző tökéletes jelölt ugyanarra a feladatra! Ne legyél dühös, lesz még más ötlet a számodra is, ami pedig már megvalósult valaki más által, azt engedd el! Felesleges tovább szorongatnod, hiszen már rég lejárt a szavatossága, ideje nyitni valami új felé!

#3 érv: Nem fogsz tovább élni csak azért, mert húzod az időt és halogatsz

Legfeljebb annyit érsz el az időhúzással, hogy kevesebb időd marad megvalósítani azt, amire születtél. Az Univerzum miatt ne aggódj, nem csak alkalmi ötletekkel keres meg minket mint kivitelezőket, hanem folyamatosan terelget a személyes életcélunk megvalósítása felé is.

Szerintem az alkalmi ötletek szintén ennek megfelelően jönnek, abszolút testhezállóak és menet közben derül ki, hogy nagyon is értünk ahhoz, amibe egy ilyen „megbízás” folytán belekezdünk. Vagy legalábbis varázslatosan egyszerűen szert tehetünk nagyon sok új információra, ami azonnal be is épül az életünkbe.

Egy nagyon jó ötletet találtam ehhez, ami Mel Robbins nevéhez fűződik. Módszerét „5 másodperces szabálynak” (5 Second Rule) nevezte el.

Mel Robbins híres TedX beszédét magyar felirattal itt tudod megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=Lp7E973zozc&t=140s

Dióhéjban arról szól, hogy amikor valamihez ihleted van, akkor kb. 5 másodperced van arra, hogy lépj, különben a fejedet elözönlik a kifogások és nem fogod megtenni azt, amihez kedved volt (öt másodperccel azelőtt), vagy ami jót tenne neked, mint pl. a mozgás.

Valakinek ez az időkeret rövidebb, másnak hosszabb, de mindenkinek van. Ezt egyénileg tudod kitapasztalni, hogy neked mennyi időd van akcióba lendülni.

Ez a gyakorlatban végtelenül egyszerű (további részletek a fenti linken): amikor azt érzed, hogy van egy nagyszerű ötleted, ami őszintén érdekel, számolj vissza 5-től 1-ig és mozdulj meg, tegyél konkrét fizikai mozdulatot = tedd meg az első lépést! (Pl. állj fel / nyúlj a jegyzettömbért és írd le / menj oda a polchoz a könyvért, amiben további infókat találsz)

Ez teljesen hétköznapi ötletekkel is működik; például, amikor azt érzed, hogy olyan szívesen kimennél sétálni, mert csodás az idő, ne várj sokáig (főleg, ha a kényelmes kanapén ülsz!), hanem számolj vissza 5-től 1-ig, vedd fel a cipődet és indulj ki szabadba! Kár lenne az egész délutánt a tévé előtt töltened…

A visszafelé számolás és a megmozdulás mozgósítja az energiáidat és nem hagy időt annak a részednek, amelyik biztonságosabbnak tartaná, ha inkább nem csinálnál semmit és nyugton maradnál a komfort zónádban, hogy lebeszéljen a terveidről.

Ezzel a módszerrel azonnali lépéseket tehetsz a céljaid érdekében, de még bizonyos lelki állapotokból, pl. szorongásból is ki lehet ezzel a módszerrel jönni. Nagyon sokféle témában kipróbálták már olvasók és lelkes gyakorlók ezrei, rengeteg ötletet találsz a fenti linkeken!

Egyik legfőbb mondanivalója ez: egyáltalán nem számít, hogy van-e kedved megtenni valamit vagy nincs. Felelős vagy magadért és az életedért. Tedd meg azt, ami rajtad múlik, hogy elérhesd a céljaidat! Számolj vissza 5-től 1-ig és csináld!

Ez is egy folyamat, amibe bele kell jönnünk, hogy a kedvünktől függetlenül is megtegyünk dolgokat, mert attól még, hogy inkább átaludnánk az egész délelőttöt, még muszáj felkelni, bemenni dolgozni… ha meg akarjuk tartani a munkahelyünket.

Kicsit a saját magunk szüleivé is kell válnunk, amikor túl akarjuk tenni magunkat azokon állapotokon, amikor a belső ellenállás lebénít és nem igazán akarunk semmi mást csinálni, csak azt, ami jól esik. Saját magunkra „ráparancsolni” a legnehezebb, ilyen esetekben nagyon jól működik az „5 másodperces szabály”.

Amikor hezitálás helyett akcióba lendülsz, bármilyen kicsi is legyen az a következő lépés, hirtelen felpörögnek az események, produktívvá válsz és sokkal rövidebb idő alatt sokkal több mindent tudsz elvégezni. Figyeld ezeket az ihletett pillanatokat és reagálj rájuk. Ha kell, számolj vissza és lődd ki magad, mint egy rakétát – ahogy Mel Robbins is tette azon a reggelen, amikor felfedezte ezt az egyszerű módszert.

Sajnos a mostanáig elhalogatott időt ez sem hozza vissza, viszont minél előbb hozzákezdesz (a belső ellenállás ellenére is), annál hamarabb megszokod, milyen az, amikor egyik lépést teszed a másik után.

#4 érv: Tartozol magadnak azzal, hogy meggyőződsz róla, hogy igaz-e, amit magadról és/vagy az ötletedről gondolsz

Minél előbb kiderül, hogy életképes-e egy ötlet, annál jobb! Különös, de tulajdonképpen mindegy, hogy a válasz pozitív vagy negatív, az egyetlen fontos dolog, hogy megtudd a választ!

Gondoltad volna, hogy ezt csak úgy tudhatod meg, ha meg is valósítod az ötletedet? Ha halogatsz, azzal nemcsak az ötleteid kidolgozására fordítható időt, de az önbizalmadat is folyamatosan csökkented. Ugye nem akarod a halálos ágyadon megbánni, hogy még csak meg se győződtél róla, hogy egyáltalán működik-e életed ötlete vagy sem?!

Ha működik, boldogan nevetgélve szökdécselhetsz tovább ugyanabba az irányba. Ha meg nem úgy működik, ahogy megálmodtad, finomíthatod az eredeti terveket vagy kedved szerint átevezhetsz más vizekre! Legalább időben megtudtad, hogy életképes-e és hogy egyáltalán van-e hozzá személyes kötődésed. Még mindig van időd kipróbálni valami mást!

Mire ezt a választ megkapod, többé már nem vagy ugyanaz a személy; tapasztalatot szereztél abban, hogyan tegyél az álmaidért. Addigra már tudni fogod, hogy mindig csak egyetlen egy lépést kell tenned, nem többet, de folyamatosan mozgásban kell lenned ahhoz, hogy a lendületed ne lankadjon.

MEGJEGYZÉS: ÖTLETEK alatt azokat az ihletett gondolatokat értem, amik hirtelen jelentek meg a gondolataidban és akár egy régi vágyaddal is együtt rezegnek. Azt érzed, hogy „tényleg, hiszen mindig erre vágytam” és a szíved is egyetért vele.

Azokért az ötletekért nagyon nehéz szívből kiállni, amik megvalósításának ésszerű oka és anyagi vagy más jellegű haszna lenne számunkra. Ezeknél nem működnek a fenti tanácsok sem, mert a tudatos részünkkel (vagyis fejből irányítva) egész más minőségben alkotunk, mint amikor a lelkünk vezérli az eseményeket és benne vagyunk a flowban.

+1 bónusz gondolkodnivaló: Szolidaritásból várni őrültség!

Ez az a visszafogott, lefojtott állapot, amikor azért halogatunk, mert arra várunk, hogy előbb még a többiek legyenek sikeresek, boldogok, gazdagok… mi majd csak utánuk. Mert ugye semmiképpen sem kellene megbántani a hozzánk közelállókat vagy a mestereinket azzal, hogy ne adj isten kiugrunk és hamarabb teszünk meg valamit, mint ők.

Na de mi van akkor, ha akik miatt várakozunk, szintén halogatnak? Mégis mennyi az az udvariassági idő, ameddig vissza kell fognunk magunkat, nehogy megbántsuk őket?

Várakozzunk és másokat magunk elé engedjünk, csak mert így illik? Ez lenne a dolgok rendje? Ki döntötte el, hogy érkezési sorrendben lehetünk csak sikeresek?

Szintén megfontolandó…
Ha véletlenül megtudnák azok az emberek, akik iránti tiszteletből (vagy udvariasságból) visszatartjuk magunkat, hogy miattuk halogatjuk az életünk és az álmaink megvalósulását, garantálom neked, hogy sokkal jobban megorrolnának ránk, mint azon, ha belevágunk és megvalósítjuk azt, amire születtünk!

Egy mesternek büszkeséget okoz, ha a tanítványa a saját szárnyain, bátran reppen tovább és megy előre az életben! A szeretteiddel ugyanez a helyzet. Azt akarják, hogy boldog és sikeres legyél! Ráadásul ha te előremész, az nekik is bátorságot és kedvet fog adni ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat és tegyenek magukért!

Ebben a cikkben további segítő ötleteket és egy letölthető gyakorlatot is találsz: Íme, a legrosszabb kifogások, amik miatt képesek vagyunk veszni hagyni az álmainkat

Néhány gondolat útravalónak

A 4+1 elgondolkodtató érv, amiért érdemes abbahagynunk a halogatást:

  1. Bátorság és önbizalom nélkül sokkal nehezebb megtenni a szükséges lépéseket
  2. A magukra hagyott ötleteinknek lejár a „szavatossági ideje”
  3. Nem fogsz tovább élni csak azért, mert húzod az időt és halogatsz
  4. Tartozol magadnak azzal, hogy meggyőződsz róla, hogy igaz-e, amit magadról és/vagy az ötletedről gondolsz
  5. Szolidaritásból várni őrültség!